Hefter László munkássága több szempontból is különleges helyet foglal el a nemzetközi és magyar üvegfestészetben egyaránt. Jelentős szerepe van abban, hogy az üvegfestészet ma Magyarországon is egy független, szabad művészi kifejezési forma, céllal és saját esztétikai minőséggel. Vonatkozik ez a murális, építészeti, színes, festett, ólmozott üvegablakokra és az autonóm "kabinet" üvegfestményekre is. Nagy szerepe van abban, hogy ez az "örökbecsű" művészet, a mester és tanítvány, a mesterség és művészet összefüggéseiben ismét elterjedt, fejlődő pályára állt, az új kérdésfelvetésekre magas színvonalon válaszokat képes adni, a történeti korok üvegfestményeinek restaurálása és az új művek területén egyaránt.

Az üveg-"festészet" - terv szerint mozaikszerűen összeólmozott, színes, schwarzlottal (esetenként zománccal) és silberrel (ezüstpác) festett antik, katedrál, illetve opalizáló vagy maratott réteges üvegdarabok - "antik" régmúltját, egyúttal jelentőségét nem kisebb szerző, mint idősebb Plinius M. Scaurus színházról írott sorai értékelik: "aedilisi hivatala idején építette a legnagyobb művet valamennyi között, amit emberi kéz valaha is létrehozott, és nem ideiglenesnek, hanem örök időkre szánta. ... A színfal alsó része márványból készült, a középső üvegből, ami később is hallatlan fényűzésnek számított..." 1. Más helyen az üveg építészeti felhasználásának fejlődését ismerteti: "Később a padozatok, a földről eltávolítva, átkerültek - üvegből készítve - a boltozatokra. Ez is új találmány. Mindenesetre Agrippa azokban a fürdőkben, amelyeket Rómában építtetett, a meleg vizes helyiségek égetett agyag burkolatát enkausztikus technikával festette ki, a többit stukkóval díszítette. Nem kétséges, hogy a boltozatokat üvegből készítette volna, ha ezt már előbb feltalálták volna, vagy használata Scaurus színfalairól - már átkerült volna a boltozatokra." 2.
A jól tervezett üveg-"festmények" - ólmozottüveg-együttesek - a gyökerekből következően azóta is mozaikszerű kompozíciók, Róth Miksa ötödik pontja szerint: "Ne alkalmazz egyazon színű, osztatlan nagy színfelületeket, hanem oszd el a színeket úgy, hogy egyik se legyen túlsúlyban. Vedd mintául ebben a keleti szőnyegek pompás hatását. A komponálásnál törekedjél mozaikszerű hatásra, juttasd hát egyformán szóhoz a figurális meg az ornamentális részeket, ne érvényesüljenek egymás rovására." 3.
Hefter számára az üvegfestészet múltja meghatározó, bár számos vonatkozásban, mint azt a továbbiakban láthatjuk, általa továbbfejlesztett, meghaladott, a technikai profizmus ugyanakkor már csak eszköz, az indíttatás gondolati, filozófiai.

Az "örök időkre szánt", ámde a pillanat tűnékeny varázsát is megragadó üveg jelentését Hefter számára a fény adja. A fény a művész számára kultikus erő, mely transzcendens hatásokat képes kiváltani, az érzéki fényjelenség és a szellemi fény - akár a középkori templomok üvegablakainak esetében - nem válik el egymástól. Akár a gótikus fény, Hefter fénye sem természetes, hanem az adott architektúrával együttesen transzcendens, természetfeletti fényként hat, maguk az ablakok, üvegfestmények érzékelhetők közvetlen fényforrásként. A színkompozíció, a szerkezet, a vonal mozgása-energiája egységesen, szinte azonos hangsúllyal érvényesül, Hefter az anyag alakításához a fényt használja, ezzel is hangsúlyozva az üvegfestészet kinetikus művészeti ág voltát. Üvegfestményei nem egy image-t, inkább a fény által állandóan módosuló koncepciót, változtatott látványt keltenek életre, az idő, az időjárás, a napszakok és az évszakok változásainak függvényében. Ugyanakkor az érintkező-kereszteződő ólomvonallal a változhatatlan egyensúly, egyetemes harmónia érzését képes felkelteni.

A 80-as években készült üvegablak sorai és üvegablakai Fénytornyok (1984., Sopron), Üvegfal (1986., Mátraháza), Prizma (1988., Jennersdorf, Ausztria), Fénymezők (1989., Lehnice, Szlovákia) a fény megnyilvánulási formái, a fény, az élet alapelemeire való felbontása. Prizma (föld, tűz, víz, levegő) ablakának kompozíciója az őselemeket mintha csak azért szerkesztené szigorú mértani formába, hogy azok színes kitörései még elementárisabban hassanak.

A 90-es években készült munkák, például: Fénykereszt üvegablak (magántulajdon, 1993., Győr), Alfa-Omega üvegablak (Terézvárosi Plébániatemplom, Ravatalozó, 1994., Budapest), Színek és fények üvegablak sor (magántulajdon, 1996., Győr), Galaxis üvegkupola, Évszakok üvegablak sor (magántulajdon, 1997., Győr), Fénytér üvegablak sor (magántulajdon, 1998., Győr), Találkozások üvegablak sor, Hajnal ajtóbetét (magántulajdon, 1998., Győr), Fényjelek üvegablak (Bodnár Grafikai Stúdió, 1998., Győr). A fény szinesztéziái, szigorúan szerkesztett, bár aszimmetrikus, sokszor vidám, meseszerű, organikusnak ható mértani alakzatok, a színtelen üveg terébe nyúló eleven színek képpé alakult megvalósulásai.

Figurái, absztrakt, geometrizáló alakzatai anyagtalan, fényből született lények, melyek "mágikus izzású jelekként" áradnak be a tér különböző rétegeibe, egy, a konkrét tértől, ábrázolástól elvonatkoztatott, világfeletti teret, időt teremtve. Különlegesen meggyőző példa erre Fénykereszt ablaka, melynek a mennyezetre vetülő képe és az ábrázolás együttesen alkotja a szimbolikus jelet. Kompozíciói felfelé szerkesztettek, fokozatosan, de dinamikusan építettek, különleges erényük az absztrakt, stilizált és a figurális egyensúlya. Az egyenes, geometrizáló és az ívelt, szabályos, illetve szabálytalan formák ritmusa, mint egy kis világegyetem, összegzően nyugodt, az ellenpontozott feszültségekre épülően kiegyensúlyozott.

Egyes üvegfestményei kifejezetten szobrászati indíttatásúak, figura-motívum együttesei tereket teremtenek a síkban. Formavilágának további fontos jellemzői az ellentétes, illetve egymást kiegészítő formák alkalmazásából adódó ellentét, illetve harmónia, a kiegyensúlyozott belső arányok, a kontraposzt, az erre szerkesztett ritmus, egyfajta pont és ellenpont. A felület ezzel összhangban hol kicsi, elemeire bontott, vibráló, hol - szándékos ellentétpárként, gyakran együtt - nagy, egységes, nyugodt.

Tradicionális technikai, üvegfestészet-elméleti alapokon az organikus formát is geometrizáló jelekké alakító rendszert hoz létre, ahol a döntő szerep a kiszámított hatásmechanizmusú, fény által változó - tudatosan változtatható - színkompozícióé. Így ablakai valóban "a valóságról a képzeletre nyílnak", Ablakok című kabinet-üvegfestményének (1996) gótikus ablaksora, töredékei "ablakokként az ablakon" a végtelen időben-térben lebegnek. Hasonló gondolatok fogalmazódnak meg az egy üveglapra festett, vagy savmaratással kialakított kabinetképein - mint a Lilák sárga fényben (1993.), Violák sárga fényben (1993.), Aranyeső sárgák (1994.), Találkozások (1997.), Kapcsolat (2002.), és az Átváltozás (2002.).

A fény mellett centrális szerep jut, az attól gyakorlatilag elválaszthatatlan színkompozíciónak; Hefter Róth Miksára jellemző tévedhetetlen magabiztossággal válogat a hideg-meleg, tiszta, alap- és komplementer színek között. Különleges színkompozíciójú, az egymás mellé ólmozott színes üvegekkel egyfajta optikai színkeverést megvalósító kabinet-üvegfestményei pl.: Gótikus ívek 1997., Kaleidoszkóp 1997., Napfoltok 1997., Kék tűz 1997., Hídavatás 1998., Concerto Triangulum (magántulajdon, 1999., Budapest) és Fényerek 2001., mozgalmasak, vibrálóak, valóban az üveg anyagával "festettek". Színterei sokszor bizarr - csak különleges színérzékkel bíró szakember által tervezhető - színkombinációk eredményei, a formai és színvilágbeli feszültségeket egyensúlyba hozó, az ólmozást összefogó kontúrvonalként használó, sokszor a hiány értékével élő, egy vagy több középpontra szerkesztett kompozíciók.

Murális munkáin színeinek fénye nemcsak az ólomvezetés, de az építészeti környezet súlyát, plaszticitását is enyhíti, s a középkori üvegfestmények mintájára "önmagától világító faltömeggé" teszi. Így válik maga az épület is - különösen például az Égi és földi találkozás ablaksorának és a halbturni Ravatalozó üvegfestmény-együttesének esetében - a mindennapokon felülemelkedő, különleges, a hétköznapi, kézzelfogható világot meghaladó térformáló erővé, a térhatárokat elmosó kompozíció, fény- és színdinamika tudatosan alkalmazott eszközei az anyagot anyagtalanná változtatva egy transzcendens világot jelenítenek meg. Különösen nyilvánvaló ez Szent Bernadett ablakának esetében, ahol a figura - noha erőteljes ólmozással is kontúrozott - a szín- és fénytér része, feloldódva abban.

Hefter hívő és gondolkodó művész, a transzcendens találkozások foglalkoztatják, alkotói módszere a gondolati út következetes végigjárásának folyamatára épül, ugyanakkor a technikai-formai-színkompozícióbeli megjelenítési lehetőség kialakítását, hatásmechanizmusát is nüánsznyi pontossággal tervezi meg, a befogadótól is egyfajta meditatív magatartást követelve.

Ez utóbbiban segítségére van immár több évtizedes tapasztalata a restaurálás terén is, mely munkák során a történeti korok alkotóinak bőrébe bújva éli újra azok alkotói magatartását; pontosan reprodukálva az eredeti anyag- és színösszetételt, kompozíciót, festésmodort és égetési technikát. Ezen alkotói magatartás kiemelkedően hiteles megvalósulásai egy trilógia tagjai - Égi és földi találkozás (1995.), Áttörés (1999.), "...és megnyílik az ég" (2002.).

E munkák szimbolikus tematikája - mint ez Hefter munkásságában domináns - a középkori üvegfestészetet idézi; az Égi és földi találkozás az évszakok "ábrázolásával" idézi az univerzumot, annak változásait, az Áttörés "...és megnyílik az ég" a reális és a transzcendens szféra közti kapcsolat lehetőségét, a test és a lélek harmóniáját, a világi és az égi út mibenlétét elemzik.

Az Égi és földi találkozás az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont (Győr) szakrálisként is használt terébe készült, geometrizálóvá stilizált jelképábrázolásai: a napkorong, az évszakok gyümölcsei, az égi szférában időtlenné váló idő homokórája, a két szféra közötti, a lélek útján való átjárhatóságot jelképező hajó a hideg és meleg színek ellentétére, illetve a különböző színek rendkívül gazdag árnyalataira, az ívelt és egyenes formák ellentétére, illetve kiegészítő szerepére épülő együttest alkotnak. A fő- és mellékmotívumok, a színek felelnek egymásnak, akár egy zenemű hangjai, motívumai, ellentétesek, ugyanakkor finom átmenetet is jelentenek. Az építészeti térbe különösen szerencsésen illeszkedő együttes reprezentálja az épület tervezőjének, Czigány Tamás, Ybl-díjas építésznek, az egyháznak és a művésznek mintaszerű együttgondolkodását, alkotását is.

Az Áttörés, a Pannonhalmi Főapátság Bazilikájának ablaka több szempontból is különleges szerepet tölt be nem csak Hefter László munkásságában, de a nemzetközi üvegfestészetben is. Ritka alkalom az, amikor eredeti, XIX. századi üvegfestményekkel életre keltett szakrális térbe kerül be kortárs üvegablak, még szokatlanabb, hogy az eredeti együttes restaurátora, és az új munka alkotója egyazon művész-mester.

Hefter az eredeti 1868 és 1870 között készült, Storno Ferenc tervezte, Carl Geyling, Albert Neuhauser és Wilfing József segítségével kivitelezett, rendkívül rossz állapotban lévő üvegablakokat a műemlék-etikai szempontok maximális figyelembevételével; a tervező szándéka szerinti, eredeti képi hangulat megtartásával végezte. Ebbe, a XIX. század szentábrázolásaira jellemzően részletezően, egyfajta sajátos naturalisztikus felfogást követően kidolgozott, illetve egyházi tanításokat és bibliai szimbólumokat tartalmazó, dekoratív szerepet betöltő ablakokból álló együttesbe került be egy minden szempontból "kortárs" üvegfestmény.

Az Áttörés ablak színkompozíciója - a kékek és vörösek gazdag színárnyalatai - a XII-XIII. századi üvegablakok színvilágát idézi, ugyanakkor XIX. századi társaihoz színkompozíciójában is tökéletesen illeszkedik. Felfelé törő, mértani alakzatokra egyszerűsített formai elemeivel, a különböző síkok áttörésével, az ehhez alkalmazott színátmenetekkel a földiből az égi szférába való emelkedés lehetőségét kutatja, lehetséges voltát az üveg anyagának különleges lehetőségeit - transzcendens anyagiság, fény- és színdinamika - felhasználva egyfajta, a szférák közötti lírai lebegéssel fejezi ki.

E téma más jellegű, talán még mélyebb, érettebb kifejtése az ausztriai Halbturn ravatalozójába készült "...és megnyílik az ég" üvegablak sor. A színkompozíciót a föld, a földi lét pirosa mellett annak nedvzöldjei gazdagítják, az égi lét átlátszó kékje testesebb türkizek és kobaltkékek fokozataiból, kölcsönhatásából, játékából álló, fényhatásokkal mozgatott, változó együttes. A születés kapuja "egy pillanatra" színeiben is egyesíti az égi és földi létet, akárcsak az ég ablakai, melyeken át az "átszíneződött, megtört" lélek a létezés egy más dimenziójába jut. A földi szféra különösen biztos színérzékről tanúskodó kombinációi a lilák, kékek és zöldek árnyalatai, melyek a felemelkedés során halványzöld-rózsaszínné szelídülnek.

Hefter e három mű esetében is - mint oly sokszor - "gúzsba kötve táncol"; az adott tér lehetőségei, az ablakok méretei, osztási feltételei inkább negatívan hatnak; a fényviszonyok sem ideálisak, a kora középkori ablakok mintájára viszonylag nagy mennyiségben alkalmaz fényáteresztő, "üres" felületeket.

Hefter László munkásságának több tanítása, tanulsága is van; az üvegfestészet - úgy tűnik - valamilyen módon mindig valamifajta hithez kapcsolódik, valamilyen kultikus szerepet tölt be. Ami erre képessé teszi; elsősorban maga az üveg különleges, a fény által életre keltett matériája, a szín-vonal-forma az üveg anyagában, környezetben érvényesülő kombinációja, szabályos-szabálytalan, egyenes-íves, figuratív-absztrakt ellenpár együttese, ami soha nem öncélú, s szinte minden esetben egy, máig ható, törvényeiben érvényes, történeti, "hittörténeti" múltú mondanivaló életre keltését teszi lehetővé.

E mondanivaló; az emberiség "őstoposza"; az emberi lét, megmaradás, továbbélés alapvető kérdése, melyre a művészet és a tudomány egyidejűleg, a maga sajátos, megkülönböztetett eszközeivel, különböző módon, utakon keresi a az autentikus választ.

E válaszadás lehetőségének kulcsai; a művészi alázat, a középkor művészetet és mesterséget egyesítő szelleme, mely az üvegablakot "átlátszó festményként" kezelte: "Mivel azonban az ilyen festmények nem lehetnek átlátszók, mint kíváncsi kutató mindenfajta módon igyekeztem megtudni, hogy a műalkotások díszítésére való festékek sokféleségét milyen műfogásokkal lehetne képessé tenni arra, hogy a nappali fényt és a napsugarakat ne verjék vissza. E tanulmányok közben ismertem meg az üveg természetét, és állapítottam meg, hogy ez a hatás csak a festés alkalmazásával és annak sokféleségével érhető el." 4.
Hefter - akár a középkori üvegfestőmesterek - történeteket mesél el, szituációkat jelenít meg sajátos, de a hagyományos ikonológia elemeire épülő, éppen ezért nem csak magyarázat alapján, hanem az értő számára viszonylag egyszerűen dekódolható jelrendszerével, mely különböző érzelmi-értelmi szinteken is magyarázható, az üveg jelentésének változatos rétegeit tárja fel.


Forrás: http://www.hefterlaszlo.hu/about/art02.php

Üvegfetés klub, V.G.Beáta feltöltése